Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Iskolatörténet

 

Mottó:

 

      „… amit az iskolának el kell végeznie, elsősorban az,

             hogy megtaníttassa velünk, hogy kell tanulni,

             hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat,

                          hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére   

                          és az alkotás izgalmára,

             hogy megtanítson arra, hogy szeressük, amit csinálunk,

              és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni.”

                                                                               /Szent – Györgyi Albert/

 

Az iskola

 

Az eddig ismert legrégebbi oklevél 1453-ból származik, mely szerint már a XIV. században volt itt iskola. Az iskolában tanulmányaikat kiválóan végző fiatalokat Olaszi Liszka földesura – a szepesi prépost – pénzzel látta el és külföldre küldte tanulmányaik folytatására.

A XVII. század végéről – 1694-ből származó egyik oklevél, a CONTEMPIRI OPPIDI OLASZI LISZKA már a létező, működő iskola pontos helyét is megjelöli. A földesúr telkén állt a Farkas utcában, a földesúr dézsmaházának hegyek felöli épületszárnyában volt a tanterem, a dézsmaház felöli részében pedig a tanítói lakás.

1617-ben Bársony Pál prépost – Liszka akkori földesura – bezáratta az iskola ajtaját a református gyermekek előtt, ezek eleinte magánlakásokba jártak tanulni.

1722-ben a református egyházközség templomépítés céljából telket vásárolt Szendrei Páltól. Majd a református hívek úgy határoztak, hogy a megvásárolt telekre egy iskolát is építenek. S az új iskola épülete 1723-ban készült el, melyben egy tanterem és egy tanítói lakás kapott helyet. Az építmény paticsfalú, gyékénytetős volt. A mai református templom virágokkal, bokrokkal és fákkal beültetett, díszített kertje helyén volt.

Egy másik feljegyzés a református iskola megépítésével egyidőben, 1723-ban tesz említést legelőször református és katolikus iskoláról.

„1766-ban a reformátusoknak fő – elemi iskolájuk volt. A tanulókat a tanító latin és a görög nyelvre is tanította. Az iskola tanulóinak száma ekkor 45 volt.”

Az épület a XVIII. század végére elavult, a benne való tanítás veszélyessé vált. Egy 1796. május 26-án kelt feljegyzésben ezzel kapcsolatban a következőket olvashatjuk: „A régi Oskola Ház a Templom Fundusán volt, az utca felöli részen. Mivel ezen iskola összeérvén a Templommal, nem volt biztonságos a tűzre nézve. A templom tekintetét is egészen elvette”

Ezért a reformátusok újra iskolát építettek. Az eklézsia az iskola épületéhez 1796. május 26-án megvásárolta a Vécsei András és neje Sütő Erzsébet tulajdonában lévő fundust a rajta álló, omladozófélen lévő kis házzal együtt. A szerződés megkötését a káptalan, mint földesúr engedélyezte, jóváhagyta. S az új iskola még ebben az évben a mai református iskola helyén felépült. A földszintes épületben egy tanterem és egy  kántortanítói lakás kapott helyet. Ez az új iskola 1900-ig egytanerős iskolaként működött. 1900. júliusában a kultuszminisztérium engedélyt adott a 2. sz. tanítói állás megszervezésére, s betöltésére. A második tantermet akkor az iskola épületében lévő tanítói szolgálati lakásból alakították ki.

Zemplén vármegye királyi tanfelügyelője az 1913-1914-es tanévben iskolalátogatása során szerzett megfigyelése és tapasztalati alapján elavultsága és egyéb hiányosságai miatt az iskolát átalakításra, illetve méginkább lecserélésre javasolta. Ezért a református egyházközség a már meglévő iskolának helyén 1914-ben egy új, emeletes iskola megépítéséhez kezdett. Az új iskolát 1915. szeptember 6-án Abaházy József református lelkipásztor szentelte fel.

A római katolikus egyháznak mindenkor a kegyúr, a szepesi prépost biztosított iskolát. Egy XVIII. században keltezett írás a Fazekas utcában lévő iskolát Skola Rk. Catolica megnevezéssel említi. Egy másik régi feljegyzés szerint 1766-ban a római katolikus iskolában a gyermekeket írás és olvasás mellett a latin nyelv elemeire is tanították.  Az iskola tanulóinak száma ebben az időben 21 volt.

Amikor 1896-ban a prépost a második tanítói állást megszervezte, egy újabb tantermet kellett biztosítani. Nem sokkal később szükségessé vált egy harmadik tanítói állás megszervezése és egy harmadik tanterem biztosítása is. Ezt a tantermet a régi iskolával majdnem szemben helyezték el 1899-ben. Ma ennek a tanteremnek a helyén az ÁFÉSZ italboltja  működik.

A század fordulón, Olaszliszka már csak nagyközségnek számított. Akkoriban 468 házzal és 2576 lakossal büszkélkedhetett Gecsei Lajos volt a római katolikus egyház plébánosa 1894-1942-ig.

 

A római katolikus elemi iskolában dolgozó tanítók közül, szeretném kiemelni Deme Lajost, aki Abaúj – Torna vármegyében, Tornyanémetin született 1887-ben. Középiskoláit Kassán, a tanítóképzőt Eperjesen végezte. Tanítói oklevelét 1906-ban kapta meg. Pályáját még abban az évben Liszkán kezdte, mint osztálytanító. Az I. világháború idején katonai szolgálatot teljesített. Leszerelése után ismét elfoglalta állását. Az egyházmegyei hatóság 1924-ben az iskola igazgatójának nevezete ki. Vezetője volt az iskolán kívüli népoktatásnak, és a helyi egyesületek életében is részt vett.

A lakosság számának növekedése szükségessé tette az intézmény bővítését is. A régebbi iskolában a helyszűke miatt már nem lehetett több termet kialakítani, ezért új iskola építését határozták el. Ennek helyét a katolikus templom mellett nézték ki, ahol korábban az őrök, katonák laktanyája állt.

Az 1911. február 15-én tartott rendkívüli képviselő testületi közgyűlés jegyzőkönyve tartalmazza, az új iskola telkének átadását. A község, a területet a római katolikus egyháznak engedte át, de nem ingyen, mert már így is kölcsön terhelte a kasszájukat. Mégis úgy érezték, hogy erkölcsi kötelességük e nemes célt támogatni, így a becsült ár felét, azaz négyzet ölenként 8 koronát kértek azzal a kikötéssel, hogy kizárólag iskola, esetleg tanítói  lakás építés céljára fogják használni. Az év március 16-ára tűzték ki a legközelebbi közgyűlést, amin végleges döntést hoztak.

Az iskola tervrajzát Bényei István sátoraljaújhelyi építész, vállalkozó készítette el, május elsején. Ezt másnap, műszakilag alkalmasnak találta a Zemplén megyei állam építészeti hivatala. Május harmadikán, pedig Fischer  - Colbrie Ágost kassai püspök hagyta jóvá a terveket.

1911. június 23-án az iskolában leltárt készített, és azt rögzítette is Deme Lajos osztálytanító. Ebből megtudhatjuk, hogy egy korabeli tanteremnek, milyen berendezési tárgyai voltak. Az osztályban található tanári asztalt festett fenyőfából készítették, ehhez tartozott egy szintén fenyőfából készült szék. A tanítást segítette a feketére másolt iskolatábla és a számológép. A falakat szentképek díszítették. A gyermekek 11 db rövid és hosszú iskolapadban ültek. Télen a fűtést vaskályha biztosította. A berendezéshez tartozott akkoriban a víztartó vödör és az ivóbögre is.

Július  1-én Építő – bizottsági ülést tartottak a plébánosnál, ahol több részlet változott az eredeti tervhez képest:

*         2 tanterem, 2 tanítói lakással és tanítói szobával tervezett épület helyett, a tanítói szoba helyén még egy (10x6) tanterem építését kérték, (ez alatt lesz a szolgalakás)

*         Az emeleti szertár 1 m-rel szélesebbre változott.

*         Az épület fedélhéjazata cserépzsindely helyett horganyzott vasbádoggal készül

*         A tanítói lakások nagyobbik szobáiba az öntött vaskályha helyett, cserépkályhákat igényeltek.

 

Július másodikán írták alá a szerződést, egyrészt az olaszliszkai római katolikus hitközség nevében Gecsei Lajos plébános, másrészt Bényei István építőmester. Az új épületet egy emeletesre tervezték, amely tartalmaz 2 tanítói és 1 szolgalakást. A szerződésben a vállalkozó vállalta, hogy 30000 ezer koronáért, a terveknek megfelelően, még az őszi esőzés beállta előtt tető alá hozza, 1912. június 1-én, pedig teljesen készen átadja.

 

A megkötött szerződés több érdekes kitételt tartalmazott:

*         A vállalkozó vállalta, hogy az építéshez a magyar állam területén előállított, vagy termelt anyagot használ fel, és csak azt szerzi be külföldről, ami hazánkban nem megtalálható

*         A munkához kizárólag hazai iparosokat, munkafelügyelőket és munkásokat alkalmaz.

 

Az új iskola épületét 1912. december elsején szentelte fel dr. Fischer – Colbri Ágoston kassai püspök.

 

Olaszliszkán a református egyházközség külön iskolát tartott fenn hívei számára. Az épület a század elején már elég elavult állapotban volt. A felújítás helyett, a meglévő helyén, 1914-ben új iskola építését kezdték el. Az újonnan elkészült iskolát 1915. szeptember 6-án szentelte fel Abaházy József református lelkipásztor. A katolikushoz hasonlóan ez is emeletes lett.

Liszka lakossága a század fordulón 2576, harminc évvel később már 2924 fő. A lélekszám növekedése maga után vonta a gyermekek számának emelkedését is, így az iskolában az osztályok zsúfoltak voltak. Zemplén vármegye királyi tanfelügyelőjének 1938. június 7-én kelt leveléből arról értesülünk, hogy az iskola mind a 4 osztálya túlzsúfolt volt, ezért 2 kisegítő tanerőt kért az iskola számára. Egyben javasolta a község népoktatásügyének végleges rendezése céljából az állami elemi iskola megszervezését is.

 

A 40-es évek változásai

 

A 6 osztályos népiskola átalakítását már a 20-as években elhatározták, de 8 osztályossá bővítést csak az 1940. évi 20-as törvény rendelte el. Ez az iskola típus alsó és felső tagozatra bomlott. Akkor már 8 éven keresztül kötelező volt az összes diáknak mindennapi oktatáson részt venni. Azokat a gyerekeket vehették fel az iskolába, akik június 30-ig betöltötték 6. életévüket.

Az iskola két épületben működött, mert a század fordulón kialakított osztálytermet még használták. Így összesen 5 tanterem állt a rendelkezésükre. Ezeket a hideg napokon szénnel fűtötték. Fűtőanyagról az egyházközség gondoskodott. A hadi események a községet, s így ezt az intézményt sem kerülték el. A felszerelés és a bútorok a háborús időszakban megrongálódtak. 1941-ben 6 tanító volt alkalmazásban, ezek közül 3 rendes, 1 próbaszolgálatos segélydíjas, 1 kisegítő.

1941-ben még csak 6 osztályos, 1942-ben 7 osztályos, 1945-ben mindkét iskolában 8 osztályossá fejlesztették a népiskolát.

Régebben Olaszliszkán az izraelita hitközségnek is volt külön iskolája. Ez az intézmény 1872-1925 között működött. Ezt követően a zsidó tanköteles diákok a község másik 2 iskolájában tanultak.

Az 1941-es tanévben katolikus iskolába 290 tanuló járt, ebből 236 római katolikus, 37 görög katolikus, 17 izraelita. A megoszlás évfolyamonként különböző volt.

Az 5 tanár közül 3 férfi és 2 nő.

*         Varga Jánosné Schaffer Rózsi tanította a 35 fős I. osztályt,

*         Szemán Györgyike tanította a 45 fős II. osztályt,

*         Varga János tanította az 59 fős III. osztályt,

*         Orosházi Lajos tanította az 59 fős IV. osztályt,

*         Deme Lajos igazgató tanította a 60 fős V. és a 32 fős VI. osztályt.

 

Az 1942-es tanévben a református iskolába jóval kevesebben jártak, összesen 127-en, ebből 102 fő református, 25 izraelita vallású.

*         Idrányi Barnát, Kolláth József helyettesítette, ő tanította az V.VI.VII. osztályt

*         Vitányi Vilma pedig az első négyet.

 

1945-ben a katolikus iskolát összesen 302-en látogatták, ebből 271 római, 31 görög katolikus.

A tanulókat továbbra is 5 tanár okította, közülük 2-en németül is beszéltek.

*         Orosházi Lajost, aki akkor hadifogoly volt, Szepesi István helyettesítette, ő tanította a 62 fős I. osztályt,

*         Fritsche Stefánia tanította a 42 fős II. osztályt,

*         Varga Jánosné (Rózsika) tanította a 33 fős III. és a 38 fős IV. osztályt,

*         Varga János tanította a 28 fős V. és a 41 fős VI. osztályt,

*         Deme Lajos tanította a 27 fős VII. és a 31 fős VIII. osztály

 

Az iskolában a leányok többen voltak (155), mint a fiúk (147)

A református iskolába kevesebben jártak (105), mint korábban. A tanulók között volt 1 római katolikus, 2 evangélikus és 102 református. A gyermekek létszáma a 2 tanítóhoz képest viszont még mindig magas.

*         Kálóczy Ibolya magyar nyelven kívül szlovákul is beszélt, ő tanította az első 4 osztályt, összesen 58 diákot.

*         Polonkai Imre, pedig V.-VIII.-ig 47 gyermeket.

 

Az 1778-as összeírásnál még jóval több református vallású tanul látogatta az iskolát, mint katolikus. Ez a XX. század közepére megváltozott, hiszen közel háromszoros a különbség a katolikusok javára.

 

A 40-es évek közepén nemcsak az országban, hanem az oktatásügyben is változások történtek 6650/ME sz. rendelet megszüntette a népiskolát, a gimnázium alsó négy osztályát és a polgári iskolát. Helyükbe a 8 osztályos általános iskola lépett. Ez kötelező és ingyenes lett minden 6-14 év közötti gyermek számára.

1944. október 29-én megjelent rendelet ideiglenesen szüneteltette az iskolai oktatást.

Az 1944/45 tanévben a II. világháború miatt csak néhány hónapig volt tanítás. Az újra indítás személyi, illetve tárgyi feltételei sok helyen hiányoztak, hisz sok tanító katonának állt, elmenekült, vagy ismeretlen helyen tartózkodott.

A II. világháború után nagyot változott a község lakóinak műveltségi szintje. Az általános iskolai törvény bevezetésével az iskola fontos céljának tekintette az analfabétizmus felszámolását. A felnőttek számára éveken keresztül írni-olvasni tanító, tanuló tanfolyamokat szervezett.

Olaszliszkán már 46/47-es tanévben az iskola római katolikus és református Egyesített Általános Iskolaként működött. Erről kaphatunk információt az 1947. június 23-án készült tantestületi gyűlés jegyzőkönyvéből.

Az Nemes Lajos sátoraljaújhelyi tanfelügyelő a kultuszkormányzat rendelkezéseinek megfelelően eljött Liszkára is, hogy a két nagyobb egyházi iskolát államosítsa. A református egyház vezetősége a rendelkezést tudomásul vette, az abban foglaltakat a maguk számára elfogadhatónak találták és felajánlották iskolájukat államosításra. A testvéri római katolikus egyház – miután iskoláját a szepesi prépost, akarta. Emiatt a tanfelügyelő nem érte el célját. A teljes államosítás így nem sikerült, a részleges államosítás pedig nem volt elfogadható. Emiatt aztán a két felekezeti iskola továbbra is az egyházak kezelésében maradt, működésükről az egyházközségek gondoskodtak. 1948-ban törvény mondta ki a népiskolák államosítását. Ekkor lehettek Liszkán is állami fenntartásúvá a felekezeti általános iskolák.

Az országgyűlés 1948. június 16-án hozott törvényt az egyházi iskolák államosításáról. Ezzel az egységes közoktatás elve valóra vált.

Még aznap készült jegyzőkönyv, beszámol a római katolikus iskola felszerelési tárgyainak leltárba vételéről. A leltárt készítették az akkori iskolaigazgató Fritsche Stefánia, Varga János tanító, a jegyzőkönyvvezető és a rendőr őrmester.

Azt a telket, amin az iskola jelenleg is áll, 5488 koronáért vásárolták. 1914-ben végzett iskolai támfal és kerítés 1800 korona volt. 1915-16-ban az iskolai padok és felszerelések 8500 koronába kerültek. Az építkezéshez az egyházközség 8440,35 koronát adott, (ehhez államsegélyként 21559,65 koronát kaptak). Összesen 24228, 35 koronát költöttek. Bővítésre 1928-ban került sor, amire 4787,85 pengőt (államsegély 9998,91 pengő), melléképületekre 739 pengőt költöttek.

 

1948-ban a minisztérium változtatott az iskolai osztályzat rendszerén. A tantárgyak korábbi 4 osztályzata helyett bevezette a 7 féle jeggyel történő értékelést. Legjobbnak a 7-es számított, a legrosszabbnak az 1-es. Ezt a rendszert 2 tanév múlva megszüntették, s 1950 szeptemberétől 5 érdemjeggyel osztályoznak az összes iskolában. 49-ben megszűnt a hitoktatás, viszont kötelezővé tették az orosz nyelv tanulását. 1961 őszén hozzákezdtek egy új – hat tantermes – iskola megépítéséhez. Az új iskolát 1962. szeptember 2-án nyitották meg, s adták át rendeltetésének.

 Az alap szintű oktatást az állam által fenntartott általános iskola biztosította, amely alsó és felső tagozattal működik a mai napig.

 

1961-ben a körzetesítés miatt a szomszédos Vámosújfalun levő általános iskolások si Olaszliszkára jártak tanulni. Így elkerülhetetlenné vált az iskola bővítése. Az új 6 tantermes intézmény átadásra 1962 szeptember 2-án került sor.

 

Az 1970-es évek közepén építették meg a tornatermet (önálló épület az új iskola udvarán, alakították ki a kazánházat és a zárt szennyvíztartályt. Bevezették a vizet, kialakították a szennyvíz elvezetését, a központi fűtést.

 

A napközinek helyt adó épületben is volt tanítás helyszűke miatt. A konyha korszerűsítése után itt is megszépültek a tervnek, a burkolatnak, új vizesblokk és mosdók létesültek.